Sziasztok! Hoztam nektek ismét egy saját verset!Remélem tetszik majd Nektek!
FÉNY A SÖTÉTBEN
Mert én mindig segítettem ahol tudtam,MI A HÁLA?
Hogy az előretörő csorda engem is letapos a sárba
Én csak fekszem itt kivárva,hogy egy erre járó hátha
Meghallva a nyöszörgésem és a szenvedésem látva
Talán megadja az utolsó döfést hisz úgyis vége
Ami az elején még szép volt torkollik most szenvedésbe
Nevem nem vész feledésbe,mert ha megkérdeznék: ki volt?
Aki feljuttatott ide akkor eszedbe jut ki szólt
Fel vagy száz-szor érted,bűnhődött,mint Krisztus a kereszten
De neked addig volt fontos ,míg érdemet szereztem
Csak a jellemet kerestem,közben férgeket találtam
Amik körbefonva ellepnek,mint piócák a láp-ban
Csak egy gazdatestté váltam,aki hordozza a vírust
Közben patkánytenger vesz körül,így alkotnak ők NÍLUST
Ha Én haladnék visszahúznak, megfogják a lábam
Láncok lógnak rólam,kampókkal melyek tépik a hátam
Én már annyi mindent láttam,de ezt nem találtam másban
Hisz ha állat volnék nem tartanék embert a lakásban
És hogy magamat elássam,Tudom én voltam a hibás
Mert ti kihasználtok,én eltűrtem,ez nem is lehet vitás
Na de lesz majd aki kiás,és elátkoz majd a szóért
Titeket,mert csak ezt kaptam mindig tőletek a jóért
Isten háborogva nézné,hogyha egyáltalán élne
Amint paradicsomát egy szemétdombbá teszi népe
Már csak világvége kéne,ha már jönne ,AZ is késne
Mert nem érdemelnek több napot,mit eltöltenek élve
Talán temetőnek szép lenne ez a kifordult világ
És a sírjaikból kinőhetne talán egy-két virág
Ennél több szépséget úgysem tudnak alkotni,belátom
és csak remélem hogy,ez az egész nem más,mint egy álom
Csak már csörögne a vekker,vagy éresszen fel az órás-
Rádióm az asztalon,vagy kétszer csengessen a postás
-------------------
End
Imádlak benneteket!
Hali |