Quov Tsin a vizjerei varázsló felbérel egy zsoldoscsapatot, hogy keressék meg Ureh eltűnt, de nem elfeledett városát. A cél természetesen rengeteg arany és varázstárgy, amit a város lakói ebben a világban hagytak, ugyanis a legenda szerint ők még élve a mennybe jutottak nemes lelküknek, no meg varázslóik tudásának köszönhetően.
A városhoz (ahogy a legendás városokhoz általában) azonban nem egyszerű az út, hiszen hőseinknek nem csak egy szörnyekkel teli dzsungelen kell átküzdeniük magukat, hanem a megfelelő időpontban egy ahhoz értő varázslónak (ő lenne Quov Tsin) el kell mormolnia a megfelelő szavakat. A csapat összeszokott, már ami a zsoldosokat illeti, a varázsló azonban fennhéjázó modora miatt nem tud (persze nem is akar) beilleszkedni.
Útközben váratlan vendégként csatlakozik hozzájuk Zayl, a szellemidéző, akit szinte mindenki erős fenntartásokkal fogad. A városban újabb meglepetésként kiderül, hogy egy áruló miatt nem igazán sikerült a lakóknak a mennybe jutniuk, hanem városukkal együtt valahol a valóságon kívül kénytelenek lebegni, és csak néha (mint most is) kerülnek közel a való világhoz.
A csapat segít lehorgonyozni a várost a valósághoz, minek következtében hősöknek kijáró ünneplésben részesítik őket. Mivel az eredeti feladatot, miszerint megtalálják a várost, illetve a kán kérését, hogy segítsenek kikötni, teljesítették, a katonák mennének haza (valahogy nem tetszik nekik annyira az ünneplő város), a fizetségüket azonban csak úgy kaphatják meg, ha kiszabadítják a kánt trónja fogságából. Szívás.
A könyv hangulata (főleg a végkifejletben) erősen sötét, ezzel nagyon jól, a három kötet közül talán a legjobban adja vissza a játék hangulatát. Cselszövésben és fordulatban nincsen hiány, és az olyan karakterek, mint a rendkívül találékony Zayl, a nagyon nemes Kentril és a hűséges Gorst különösen színessé teszik a könyvet.
Végig az akciókon van a hangsúly, itt is csak hangulatkeltő elemként szerepelnek leírások, mégis át tudjuk érezni a játék világát. Míg az eddigi kötetekben a csatajelentek kidolgozására fektettek hangsúlyt itt, a varázslatok leírása kap fontosabb szerepet - persze itt az igazi csatákat varázshasználók vívják.
A regény teljesen általános menjünk, öljünk, hozzuk el a kincset történetnek indul, ám nagyjából a közepénél, ahogy az idilli jelentek egyre idillibbek, a hátborzongatóak pedig egyre hátborzongatóbbak lesznek, kezdetét veszi az igazi rémálom.