Ismerős szerző (korábban magyarul megjelent kötetei: A tűzokádó sárkány, Huma legendája, A vértenger kalózai), ismerős téma (az elmúlt évek talán legnépszerűbb számítógépes játéka a Diablo) - kell ennél több a biztos sikerhez?
Kell: a stílus. Enélkül ugyanis lehet egy szerző többkötetes, lehet a téma a legtutibb, döglött az ügy. Jelen esetben a szerzőtől kissé szokatlan, a témához azonban tökéletesen illő stílus vonul végig a történeten. Semmi tájleírás, semmi jellemábrázolás, csak a puszta történet. Minden szereplő és a nemritkán gyors helyszínváltások mind-mind a cselekményt viszik előre, amelynek során nem kell azon gondolkodni, mi lesz a vége, mert úgyis tudod, de ez szemernyit sem csökkent a sztori értékén.
Aki esetleg még nem tudná, minden fontos esemény egy mágikus erővel rendelkező legendás páncéllal kapcsolatban történik. Bartuc, a legendás Véres Hadúr (az eredeti tulajdonos) annak idején a démonok szolgájaként kezdte, majd nagyhatalmú urukká vált, és vértjét annyira megerősítette varázslatokkal, hogy nem tudták vele együtt elpusztítani, ezért a magára maradt, önálló akarattal rendelkező varázstárgy egy ősi sírban várja következő hordozóját.
Norrec, a veterán katona egy 3 fős kalandozócsapattal érkezik a sírhoz, mondanom sem kell, nem kegyeletüket óhajtják leróni. Egy belső teremben ráakadnak Bartuc páncéljára, ami az események balszerencsés fordulatának köszönhetően birtokba veszi Norrec testét, ily módon lemészárolja a társait, majd elindul saját célja felé.
Közben Malevolyn tábornok, aki egyébként Bartuc sisakjának boldog tulajdonosa, mindent igyekszik megtenni világuralmi törekvéseinek érdekében. Például nagyhatalmú segítőinek közreműködésének köszönhetően elkezd kutatni a páncél után. Amit persze a sír kirablását felfedező Rathma hívők is szeretnének megtalálni.